Társkeresés és a múlt

Mi sem természetesebb annál, hogy egy régi kapcsolatot új követ és így tovább. Mi sem természetesebb a régi mondatnál, mely szerint a régit le kell zárni, hogy az újnak helyet adhass a szívedben.

Könnyű beszéd.

A régi kapcsolatokban nem csak az a fájó, hogy mindent elveszt az ember akarva - akaratlanul, hanem elveszti a régi vágyait, amik akkor ott helytállóak voltak, de mivel nem lettek teljesítve mégis az ember valahogy fájlalja, hogy már nem történhet meg.

Aztán jön egy új kapcsolat, amikor mindent bele alapon hevesen meg akarjuk valósítani azt amit anno nem sikerült. És jön a csalódás, hiszen az új kapcsolat már más, mások a szempontok, mások az emberek, mások a körülmények, hiszen direkt úgy választottunk újból hogy a régi csalódások nehogy megint elérjenek minket. Egyszóval kaptunk egy teljesen új helyzetet - de mégis a tarisznyánkban ugyanazok a megoldásaink vannak, melyeket régebben is használtunk.

Nézzünk erre egy példát: Szilvi korábban egy férfival volt aki mindig egyedül hagyta, keveset tőrödött vele - ezért az új kapcsolatához direkt olyan férfit keres, aki nagyon megbízható, hűséges, mindig ott van...stb. Az új helyzet kellemes az elején, de kiderül, hogy az új férfi állandóan a nyakába mászik, követi mindenhová, sokat féltékenykedik és ez már Szilvinek nem igazán kellemes és inkább visszasírja a korábbi férfit, mert az legalább nem csinálta azt, mint a mostani.

Na bummm... idilli vége.

A társkeresés és múlt cikkemhez szeretnék egy koant elétek tárni, mert azt gondolom, ez mondja el leginkább ezt a helyzetet.

"Két szerzetes a város felé menvén egy folyóhoz ért. A sekély gázló mellett ott állt egy gyönyörű lány, aki hosszú, fodros szoknyája miatt nem tudott átkelni, ezért megkérte a szerzeteseket, hogy vigyék át őt. Az egyik szerzetes nem tudta mitévő legyen, de a másik gyorsan karjába vette a lányt, és átvitte a túlpartra. A lány kedvesen megköszönte, és távozott.

Estére, mire a város határához értek, a másik szerzetes nem bírta tovább, és megkérdezte:"Testvér, szellemi vezérelveink nem engedik, hogy nőkkel kerüljünk kapcsolatba, hiszen kísértésbe vihetnek minket. De te felvettél egyet és a karjaidban hordoztad !"

"Testvér," válaszolta a másik, "Én letettem azt a lányt a parton, de te még mindig cipeled?""

Egy új kapcsolatot csak akkor érdemes elkezdeni, ha a régi kapcsolatból már nem maradt vágy, fájdalom, szomorúság vagy bármi érzelem. Mert amíg ezek az érzések még bennünk uralkodnak addig az új kapcsolat csak a régiről szól majd. A régi vágyainkat akarjuk beteljesíteni, a régi fájdalmainkat akarjuk orvosolni - de mindezekre egy új kapcsolat már nem orvosság - sőt inkább méreg, mert egyre messzebb és messzebb kerülünk a gyógyulásunktól. Mert gyógyulni csak attól lehet, amitől a sebet szereztük.