Amikor a szerelem maszkot visel.

Társkeresés előtti önelemzés.

Társfüggőség

Az úgynevezett társfüggőség inkább a nőket keríti hatalmába. Általában a nők azok, akik képesek túlságosan erős kötődést kialakítani szívük választottja iránt és sokszor csak azért vetik alá magukat a férfi akaratának, mert tartanak az olyan konfliktushelyzetektől, amelyeknek esetleg szakítás lesz a vége.

Egyes férfiak kifejezetten élvezik, ha párjuk érintett a problémában, és úgy gondolják, szinte bármit megengedhetnek maguknak kedvesükkel szemben.

Sajnos ezekben a kapcsolatokban csak hírből ismert a kölcsönösség, az egyenlőség és az adok-kapok. Nagyrészt a nő az, aki áldozatokat hoz a kapcsolatért, mindezt olyan elvakultan, hogy teljesen normálisnak érzi az erőfeszítéseit.

A társfüggőket vagy túl szigorúan nevelték, vagy a kelleténél jobban féltették és burokban tartották a szüleik. A szakemberek szerint ide vezethet az is, ha valaki kiskorában nem kap elegendő törődést és figyelmet - felnőttként így szeretné bepótolni a korábban be nem gyűjtött szeretetet.

Amint belép a képbe egy férfi, aki képes szeretetet, törődést, gondoskodást nyújtani a nő számára, a korábban elnyomott kislányban elhatalmasodik a ragaszkodás, és bármire képes lenne, hogy megtartsa azt, aki végre szeretettel fordul felé. Az sem ritka, hogy úgy érzi, társ nélkül nem képes helytállni az életben, ahhoz viszont, hogy párja figyelmét kiérdemelje, mindent meg kell tennie, hogy a választott férfi boldog legyen mellette.

Sajnos a kapcsolatfüggő nők sokszor még akkor is szeretik és a környezetük előtt védik párjukat, ha az alkoholista, drogfüggő, vagy rendszeresen bántalmazza őket.

Ez természetesen már egy elvadultabb formája a társfüggőségnek, sokan csak kicsiben művelik, ami abban nyilvánul meg, hogy képtelenek elszakadni kedvesüktől, és sokszor még szakítás után is éveken át reménykednek az újrakezdésben. A szakemberek ilyen esetben is segítséget tudnak nyújtani az érintetteknek, a barátnői biztatás ugyanis sokszor olyan, mint a falra hányt borsó.