Szerelmes gondok a felnőtt korban.

Felnőttkori szerelem

Elérkeztünk a 25-40 éves korhoz. Általában ennyi idős korunkra már házasságban is élünk, vagy van egy hosszú komoly párkapcsolatunk, vagy túl is vagyunk már egy komoly szakításon, váláson, de még az is lehet hogy régóta magányosak vagyunk és közben tizenéves gyerekeink vannak. Ennek a kornak amennyi szépsége lehet annyi negatívuma is. Vegyük sorra ezeket:

- Komoly párkapcsolatban vagy házasságban élünk, de az mégsem elégíti ki vágyainkat, érzelmeinket, és azon törjük a fejünket, hogyan szabaduljunk vagy éppen hogy elégítsük ki a már rég elfojtott-ki nem elégített vágyainkat. Ebben az esetben hát persze, hogy egyből a félrelépés gondolatát forszírozzuk vagy már éppen szeretők is vagyunk. Természetesen mindegy melyiket válasszuk a lényeg, hogy rossz úton járunk. Hiszen nem jól állunk kapcsolatunkhoz, mert inkább távol kerülünk így a kapcsolatunkat megnehezítő problémáktól mintsem megoldanánk azokat, és mikroszkóp alá vennénk a problémánkat. Ehelyett félrelépünk, elzárkózunk és így persze hogy kapcsolatunk egyre inkább a pokol mély bugyrai alá kerül ahonnan a kilábalást már csak egy szakítással lehet orvosolni. Ha közben még van egy gyerekünk, és egy közös házunk hát az még inkább csak nehezíti a helyzetet.

- Túl vagyunk egy komoly szakításon, váláson: örülünk hogy végre vége, álmunkban sem gondolkozunk azon, hogy megint összejöjjünk valakivel vagy éppen azt fontolgatjuk hogy most kellene összeismerkedni Julcsival vagy Pistivel. A helyzet kimenetelét mindenképpen az dönti el, hogy minden tapasztalatokkal hagytuk abba a régi kapcsolatot.

- Ha már régóta magányosak vagyunk: bizony egyre gyakoribb, hogy átgondolt és felnőtt fejjel azt látjuk és érezzük, hogy kellene egy párkapcsolat, mert szükségünk van valakire akivel lehet beszélgetni, ágyba bújni és érzelmi világot élni, akit lehet szeretni és aki viszont szeret, de és sajnos itt a de a korábbi tapasztalatok útját szegik az új bimbózó kapcsolatnak. Hiszen egyből jönnek a gondolatok, hogy mi lesz, ha ő is olyan, ha ő sem tesz majd rendet maga után, ha ő sem tisztel, ha ő sem akarja a szexet, stb. De az is lehet, hogy egy randi mégis becsúszik, viszont a találkozás alatti beszélgetések során kiderül, hogy ő mégsem az az ember akivel képes leszek egy kapcsolatra.

Tehát teljesen mindegy, hogy melyik korosztályba, csoportba soroljuk magukat a lényeg, a MAGÁNY. A mindent elkeserítő magány, mely abból fakad, hogy képtelenek vagyunk elhinni, hogy a dolgok másként is alakulhatnak, hogy ez az ember más és hogy mások a reakciói, vágyai, stb.

A magány nincs korhoz, nemhez kötve, ezért is mindegy hogy 25 vagy éppen 40-es évünkben járunk. Mindenhol ott van-lehet és bizony mindannyian keserűen éljük meg, és nemcsak a jelenünket de bizony a jövőnket is alaposan elrondítja.