"Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem...."

Mi a sikeres társkeresés titka avagy mi a 10 fő kudarc amiben megbotlunk.

A társkeresés sikerehéz nem elég ha a randin tökéletesen nézünk ki, csábítóak vagyunk, vagy az internetes társkeresés során a legjobbakat írjuk magunkról és a legjobb képet tesszük fel. Bizony szükség van önelemzésre, és önmagunk fejlesztésére, sőt nem árt egy kis tükörbe nézés...

1. Az önbecsapásnak az az elterjedt módja, hogy bajainkért másokat hibáztatunk. E magatartás következményei azért olyan súlyosak, mert gátolják, hogy tanuljunk kudarcainkból. Akadályozzák a tárgyilagos elemzés, annak kiderítését, hogy mit csináltunk rosszul.

2. Ennek pontosan az ellentéte: mindenért önmagunkat hibáztatjuk. Ahelyett, hogy szembenéznénk a kudarc valódi okaival, és eldöntenénk, min kell változtatnunk, az önvádba menekülünk, és ezzel elintézettnek véljük a dolgot. Ez nagyon ártalmas gondolkozás és nagyon veszedelmes szokás. Elhinti bennünk a kisebbrendűség és a bizonytalanság érzésének magvait, melyek aztán kikelve dudvaként nyomják el a lélek kertjének jobb sorsra érdemes növényeit. A túlzott önvád bűntudathoz vezet, mely aztán sikertelenséghez.

3. Céltalanul lebegünk az életben. Ahhoz, hogy eljussunk valahová, el kell döntenünk hova akarunk eljutni. A sodródás könnyű.

4. Vannak céljaink, de azok rosszak, mert nem saját valós énünk szükségleteit elégítjük ki azokkal. Hanem a pénz, hatalom, siker szolgálatába állítjuk önmagunkat. És közben mások igényeire sem figyelünk. Az eredmény: halálra szántan olyan célon dolgozunk, amelynek semmi köze sincs ahhoz, ami bennünk a legjobb, a legértékesebb. Sokan vannak, akik akkor döbbennek rá, hogy mást akartak, amikor egy élet kemény munkájaként célba jutottak.

5. Rövid átvágások keresése. Sokan ösztönösen a legrövidebb, legkönnyebb és leggyorsabb utat választják a sikerhez, hogy aztán rájöjjenek, hogy a sikerük illuzórikus. Kétségtelen, hogy a kemény munka ritkán jelent élvezetet a számunkra. Ám az anyag, az elme, a lélek birtokba vétele, az ellenállás leküzdése már önmagában is az öröm forrása, és elenghetetlen a jólétünkhöz, és boldogságunkhoz.

6. A fentebb leírtnak pont az ellentétje. Túl hosszú, túl körülményes utat választunk. Van egy régi mondás, miszerint a leghosszabb út a legrövidebb és legkedvesebb hazafelé. Ez lehet igaz a szerelemben, de nem mindig igaz az életben. Vannak, akik egész életüket úgy élik le, hogy készülnek a nagy E-vel írt Életre. Aztán váratlanul közbeszól a Sors, és többé nincs mire készülni. Nem mindig a leghosszabb út a legrövidebb és legkedvesebb hazafelé. Néha túlságosan sok időt vesz igénybe, túlságosan is hosszú, és előfordul hogy sosem érünk haza.

7. Az apró dolgok jelentőségének lebecslése. Emberek nem ritkán életbevágóan fontos csatákat vesztenek fel, mert figyelmen kívül hagynak valamilyen "semmiséget". Nagy gondolatok, nagy pénzek, nagy események... Ezekkel szeretnénk körülvenni magunkat. Úgy gondoljuk, hogy a kis dolgok a kis emberek számára vannak. Ám minden figyelmet érdemel ami az elébünkbe kerül. És igaz mindennek az ellentétje is, ne vesszünk el mindig az apró dolgok között.

8. Túl hamar feladjuk. Gyakran a kudarc oka nem a rossz kezdés, hanem a rosszul időzített leállás. Feladni akkor, amikor elől vagyunk, nyilvánvaló ostobaság. Ám feladni akkor, amikor lemaradtunk, gyakran még nagyobb ostobaság. Akaraterőre van szükség, hogy kitartsunk - csak egy kicsivel tovább. Bölcsességre van szükség, hogy belássuk, nem a szerencse dönti el a sikert, hanem a kudarcok tapaszatalatainak hasznosítása.

9. A nyolcadik pont ellentéte. Makacsul ragaszkodunk a célunkhoz, amikor már látható, hogy semmi esélyünk a megvalósítására. Sok könyvben olvashatjuk, hogy az állhatatosság mindenre képes. Nem igaz. Az állhatatosság nem képes mindenre. Vannak célok, melyek megvalósításához nem rendelkezünk a szükséges adottságokkal, és dolgozzunk bármilyen keményen nincs esélyünk a sikerre. A makacs állhatatosság eredménye csupán az lehet, hogy egyre mélyebbre süllyedünk a kudarc mocsarában. Aztán vannak célok, amelyek megvalósításához hiányoznak külső feltételek. Ezért gondosan kell mérlegelnünk, érdemes-e folytatnunk vagy sem. Nagy bölcsességre van szüksége, ogy biztonságosan felismerjük azt a vékony mezsgyét, ami a józan állhatatosságot, és a fanatikus makacságot elválasztja.

10. A múlt terhe. A múlt emlékei bátorsággal, önbizalommal, tetterővel tölthetnek fel minket, ám odaláncolhatnak a vereség és elutasítás sötét árnyaihoz is. Vannak idők amikor néhány lépést kell tennünk hátra, hogy ismét megtaláljuk a helyes irányt. A fontos azonban, hogy mindig előre akarjunk menni.

/Alexander Oakwood/